A jövő = internet "nyugdíjas"

A minapi kutatásom során bukkantam rá erre a találó kifejezésre. Ki ne szeretne internet "nyugdíjas" lenni?! Szerintem mindenki. No kik is ők? Az internet "nyugdíjasok" olyan vállalkozók, akik néhány hónap intenzív munka után elfelejtik a jövedelemszerzés kérdését és állandó, havi százezres és/vagy milliós bevételekkel nyugdíjba mennek.
Mi szükséges hozzá?
1.) üzleti ötlet
2.) valamint egy módszer amivel sikerre tudjuk vinni vállalkozásunkat.

Szeressem vagy sem?

A mai világban, amikor egyre divatosabbá válik a gazdasági válság szó használata, milyen szempont alapján döntünk leendő vagy éppen meglévő munkánk mellett? Milyen munkákat fogadunk el? Ha nem tetszik a mostani hely, merünk váltani? Vagy inkább megvárjuk míg eljár felettünk az idő?
Ilyen és ehhez hasonló kérdések tömkelege jár a fejünkben. Szerencsések azok, akiknek olyan munkahelyük van, amit szeretnek csinálni, és élvezik is mindezt. Irigykedünk rájuk.
A minap olvastam egy fórumot ebből a gondolatból kifolyólag. A legtöbben amellett vannak, hogy igen is merjük megvalósítani álmainkat. Merjünk lépni. Ha valami nem tetszik merjünk rajta változtatni. De vajon aki szereti a munkáját és élvezi is, az tényleg jó munkaerő is egyben?

Amikor nem jön az ihlet

Nem jön az ihlet. Valahogy várat magára. Próbálok erőszakos lenni vele szemben, de nem megy. Makacs. De nagyon. Akármennyire is szeretnék alkotni, folyton stop táblába ütközök. Ennek ellenére nem tétlenkedek. Olvasok és tanulok. Elolvastam jópár tanulmányt, cikket. Bővítettem az adatbankomat. Újra összebarátkoztam az esti kávézással is, az esti rádió hallgatással. Hiányoztak nagyon. Éjszaki bagoly lettem. Megállás nélkül bújom az internetet. Ilyenkor este a legjobb. Nem zavar már senki sem, csend van, lágy dallamokat hallgatok és kikapcsolódok.

Egyenruhások

A minap Minimanómmal néztünk egy mesét. Nem tart ez olyan sokáig, kb 5-10 perc, de van mikor még ennyi sem. A címét nem tudom - még egyenlőre... később ugye ez már nagy fontossággal bír majd. No de mit is akarok ebből kihozni? Ebbe a kicsi részbe minden bele volt írva, el lett mondva. Volt egy macskaember (?! - mese) aki csináltatott mindenkinek egy ugyan olyan nagy orrú és szemüvegű álarcot, mint amilyen magának is van. Beszélget a barátaival, az egyikük fején már ott díszeleg az ominózus maszkocska. A másik még hezitál. Vajon miért kellene neki is olyannak lennie, mint a többiek? Unalmas lenne nagyon így az élet. Mindenki egyformán nézne ki, egy gondolatuk lenne stb... stb... Eme véleményét kifejtve rájöttek a többiek is, hogy biza ki kell valahogyan tűnni a tömegből. Mindenkinek megvan a maga egyénisége és a saját gondolatvilága.
Mire is akarok ezzel rámutatni? Ugyan ebben a cipőben járunk mi is. Olyan internetes felületet szeretnénk létrehozni - általában - amiből már van jópár darab. Kevés az olyan, amiből még hiány van, vagy éppen nincs lefedve minden szegmense. Ezek felkutatása nagyon nehéz dolog, pedig ettől lennénk igazán egyediek....

A hétköznapok energiái

Korábbi bejegyzésemben már utaltam a Vonzás törvényére. Megint elkapott a szele. A hétvégi lagymatag hangulatom után végre újra optimistán látom a világot. Szokásos délelőtti sétánk alkalmával újra megvilágosodtam. Nem térhetek el a hitemtől, attól amit elterveztem. Sőőőt már tervezem. Nem adhatom fel ilyen könnyen! Mondogatom egyfolytában magamnak. Aki hisz az mer. Én hiszek magamban, és meg merem valósítani álmomat. A játszótérről hazafelé pedig már ezen mondatoktól visszhangzott a fejem: de jó nemsokára már nekünk is lesz ez meg ez, sikeresen beindítom a kis vállalkozásomat, és végre nem egy kis szürke hétköznapi egér leszek ebben a nagy kalitkában. Tervezek és hiszek. Nemsokára nagy leszek..... felnőttem már a feladathoz.

Mosolyogj és hallgass zenét!

Hogyan kerül be a sorba ez a bejegyzés mosoly címmel?! Gyógyszer, terápia, boldogság... Lehetne sorolni a végeláthatatlan sort. Számomra most erőgyűjtésnek, továbblépéshez és felálláshoz szükségeltetik. Ha megfűszerezzük mindezt kedvenc zenénkkel, garantáltan jobb hatást érhetünk el :)
Mosolyoghatsz így:esetleg így:
vagy csak így természetesen:nekem mindegy, csak mosolyogj:) és hallgass zenét:)

Az első tényleges munkafolyamatok

Tegnap esti szabad kapacitásomban nekiálltam ötleteket meríteni a már meglévő alkotásokból. Hogyan tudnám még jobban feldobni őket. Idézeteket, szövegeket kerestem. A mai nap az alkotás jegyében telik majd, ha mindenki úgy akarja - bár erősen affelé tendál a dolog, hogy rövid időn belül elveszik tőlem a szerszámomat, aki egyben a mindennapos társamat jelenti, aki nélkül jelenleg nem tudok létezni. A számítógépemet. Áramszünet lesz. Nem is olyan kicsike. Egész napos. Remélem mindez csak tévedés... meglátjuk addig is alkotok és gondolkodok:)

Szeretném megköszönni, hogy ennyien kíváncsiak vagytok rám. :) remélem ezután is "találkozunk majd minden nap" :)
Szép napot:)

Ami az előzőből kimaradt

Ami az előző bejegyzésből kimaradt az nem más, mint egy indoklás. Honnan is született a gondolat? Mióta kislányunk megszületett még többet foglalkoztam a fotózással. Imádok kattogtatni, gyakran már a tágabb családi kör idegeire megyek vele. Bezzeg, amikor meglátják őket... na mindegy :) nem akarok egonak hatni, nagyon távol áll tőlem. 2008 nyarán találtam rá a scrapbookozásra is, ami azóta szorosan az életem része lett. Mi is ez a scrap... őőő.. micsooodaaa?
A scrapbookozásnak két fajtája van: a hagyományos illetve a digitális. Én ezutóbbit űzöm, kisebb-nagyobb sikerrel. Vannak úgynevezett készletek, melyeket hol ingyenesen, hol pedig néhány euro vagy dollár ellenében lehet magunkévá tenni. Ezen belül találkozhatunk még PU és CU rövítésekkel, melyet érdemes nagyon is figyelembe venni, hiszen személyes (PU) vagy kereskedelmi (CU) használatra kínálják őket.
Ezeket a freebieket ( készleteket) a PhotoShop programok bármelyikével tudjuk használni. Ide-oda, erra-arra, egymásra pakolva vagy csak simán , mindegy, a lényeg, hogy nekünk tetszen, alkothatunk vele. Azonban ha jobban belemélyedünk a digitális technika valamint a photoshop rejtelmeibe egyre jobb és jobb alkotásokat tudunk felmutatni.
No de hogy ne csak a levegőbe beszéljek, íme néhány alkotásom:

Amikor nem egyeznek a gondolatok

Bizony nem egyszer fordult már elő ilyen eset. Most is. Páromnak elmeséltem terveimet, melyeket már a korábbi bejegyzésben is megfogalmaztam. Nem tetszik Neki. Nem az ötletekkel van a baj, hanem azzal, hogy szerinte nem tudom teljesen kiélni magam benne. De miért is? " azért mert Téged nem ez érdekel igazán." Hát akkor mi? " A dekoráció, a tervezés, a kreatív dolgok. Szerintem inkább ilyenben gondolkodj. Hmm... Hmm... végül is igaza van. Így most ezen is agyalok. Nagyon is. Már már olyan szinten, hogy kezdem megvalósítani. MEGVALÓSÍTANI!!! Hűű ez aztán gyorsan megy. Csak kapkodom a fejem. Tegnap este óta nem győzök jegyzetelni. Jó lett volna éjszaka is egy notesz.. csak kattog az agyam és kattog.. nincs megállás. Azt hiszem beindultam... és ez nagyon jó:)
Párom tegnapi beszélgetésünk során rátapintott még egy lényeges dologra: " úgy érzem Te nem akarsz elmenni itthonról dolgozni" no igen... ez is egy fontos megállapítás. Ki ne szeretne a maga ura lenni?! Én most éppen ezen vagyok, a magam ura szeretnék lenni. Egyedül felépíteni valamit, amit szeretek, amiben jól érzem magam, másoknak is tetszik és elismerik a munkámat. Zs. már elismerte. Most másokon van a sor. Lássuk mit hozunk ki belőle:)
Gondolati szárnyalgatásaim olyan fellegekben járnak már, hogy azon agyalok barátnőmet is be tudnám vonni a dologba. Ő is ugyan olyan "kreatíviti" - Zs. hív így egy pár hónapja... nem hiába, a gyerkőc meg a hobbi boltban töltött évek áldásos hatása:)
Mai napra a tervem nem más, mint füzetek vagy legalábbis valami több lapos írható dolog beszerzése, melyre a terveket rajzolom + magyarázatok.
Első lépésként fontos, hogy felmérjem a terepet. Mikre vannak igények, milyen stílust kedvelnek az emberek. Jajj hát a lényeget nem írtam még... ohhh bocsánat. Szóval elsőként, ami egyértelmű dolog volt mindkettőnk számára azok a családi eseményekre készített fotók, keretek, meghívók és egyéb kiegészítők. Most ezek után böngészek. Gyűjtöm a jobbnál jobb ötleteket. Raktározok, feldolgozok és alkotok. Istenem nemsokára beindul a nagy vállalkozás:))

Szakirodalom

Aputól az utóbbi néhány évben karácsonyra mindig valamilyen "szakkönyvet" kaptunk ajándékba. Hogyan gazdagodjunk meg könnyen... Gerilla marketing... munka nélkül milliomos... és még sorolhatnám tovább a vége láthatatlan sort. Most előveszem ezeket a zsebolvasmányokat. Bizony zsebkönyvek ezek, tehát mindig ott lehetnek nálunk, ha épp szükségünk lenne néhány lelkesítő szóra. Tulajdonképpen szeretem ezeket a könyveket, mert nagyon jó idézetek találhatóak benne, melyeket, ha napról napra mindig elolvasunk túljutunk a holtponton.

Első feladat

Első feladatként egy hatalmas nagy rendrakást gondoltam. Kívül belül egyaránt. Vallom - feng-sui ide vagy oda, erre lehet nélküle is rájöttünk/tem volna - ha rend van körülöttünk akkor a lelki egyensúlyunk is nagyjából a helyén van. Persze ehhez más is szükségeltetik. Jelen esetben egy jó nagy kihívás, életviteli probléma megoldás. Kell ennél, szebb és nagyobb kihívás?! Azt hiszem nem. Rendben tudni mindent magunk körül ez most a legnagyobb kihívás.

Eljött az én időm

Eljött az én időm is, amikor feladom eddigi életemet és saját útjaimat szeretném járni. Elértem már életem egyik legcsodálatosabb ajándékát, Édesanya lettem. Imádom a családomat, és élvezem az életet. Ez utóbbi valahogy mostanság szürkülni látszik és a belső radarjaim kegyetlen szirénázásba kezdtek: "Változtass, mert megőrülsz!!!" Napjában többször is hallom eme szörnyű szavakat. Így nem lehet élni. Változtatni kell. De ki mer? Én ugyan nem... áhh dehogy is... valahogy így hangzott még hónapokkal ezelőtt, sőt talán mondhatom azt is teljes őszinteséggel, hogy napokkal ezelőtt is a számból illetve a lelkemből.
Mi az ami ilyen hamar megváltozott bennem? Nem tudom pontosan de rengeteg minden. Tele vagyok, tervekkel, ötletekkel és energiával. Titkos vágyam egyike egy saját étterem üzemeltetése. Nem kis feladat, de szívesen megpróbálnám. Annyi jó ötletem van hozzá, csak a megvalósítás az ami nehézkes.
Napok óta bújom a netet, ami mára már elengedhetetlen barátommá vált. Keresem a jobbnál jobb gazdasági - üzleti oldalakat, blogokat, fórumokat. Nem tagadom a spirituális dolgokat sem vetem meg. A vonzás törvénye egyre jobban a hatalmába kerít. Ha igazán akarom és teszek is érte, akkor elérem céljaimat.
Eddigi "rövidke" 27 éves pályafutásom során a kereskedelem, marketing valamint az idegenforgalom területén tanultam. Közgazdász diplomámat is turizmus szakirányon szereztem.
Eljött hát az én időm, hogy megvalósítsam álmaimat. Legyen az egy kávéház, vendéglátó hely vagy akár egy internetes vállalkozás. Mindegy. A lényeg a függetlenség és a stresszmentes élet. Persze ez utóbbi velejárója eme nagy kihívásnak, de ha elég elszántak vagyunk és pozitívak akkor nem lehet akadály. Irány az ismeretlen és egy jobb jövő, amiben már én is igazán teljesnek és függetlennek érezhetem magamat.