A jövő = internet "nyugdíjas"

A minapi kutatásom során bukkantam rá erre a találó kifejezésre. Ki ne szeretne internet "nyugdíjas" lenni?! Szerintem mindenki. No kik is ők? Az internet "nyugdíjasok" olyan vállalkozók, akik néhány hónap intenzív munka után elfelejtik a jövedelemszerzés kérdését és állandó, havi százezres és/vagy milliós bevételekkel nyugdíjba mennek.
Mi szükséges hozzá?
1.) üzleti ötlet
2.) valamint egy módszer amivel sikerre tudjuk vinni vállalkozásunkat.

Szeressem vagy sem?

A mai világban, amikor egyre divatosabbá válik a gazdasági válság szó használata, milyen szempont alapján döntünk leendő vagy éppen meglévő munkánk mellett? Milyen munkákat fogadunk el? Ha nem tetszik a mostani hely, merünk váltani? Vagy inkább megvárjuk míg eljár felettünk az idő?
Ilyen és ehhez hasonló kérdések tömkelege jár a fejünkben. Szerencsések azok, akiknek olyan munkahelyük van, amit szeretnek csinálni, és élvezik is mindezt. Irigykedünk rájuk.
A minap olvastam egy fórumot ebből a gondolatból kifolyólag. A legtöbben amellett vannak, hogy igen is merjük megvalósítani álmainkat. Merjünk lépni. Ha valami nem tetszik merjünk rajta változtatni. De vajon aki szereti a munkáját és élvezi is, az tényleg jó munkaerő is egyben?

Amikor nem jön az ihlet

Nem jön az ihlet. Valahogy várat magára. Próbálok erőszakos lenni vele szemben, de nem megy. Makacs. De nagyon. Akármennyire is szeretnék alkotni, folyton stop táblába ütközök. Ennek ellenére nem tétlenkedek. Olvasok és tanulok. Elolvastam jópár tanulmányt, cikket. Bővítettem az adatbankomat. Újra összebarátkoztam az esti kávézással is, az esti rádió hallgatással. Hiányoztak nagyon. Éjszaki bagoly lettem. Megállás nélkül bújom az internetet. Ilyenkor este a legjobb. Nem zavar már senki sem, csend van, lágy dallamokat hallgatok és kikapcsolódok.

Egyenruhások

A minap Minimanómmal néztünk egy mesét. Nem tart ez olyan sokáig, kb 5-10 perc, de van mikor még ennyi sem. A címét nem tudom - még egyenlőre... később ugye ez már nagy fontossággal bír majd. No de mit is akarok ebből kihozni? Ebbe a kicsi részbe minden bele volt írva, el lett mondva. Volt egy macskaember (?! - mese) aki csináltatott mindenkinek egy ugyan olyan nagy orrú és szemüvegű álarcot, mint amilyen magának is van. Beszélget a barátaival, az egyikük fején már ott díszeleg az ominózus maszkocska. A másik még hezitál. Vajon miért kellene neki is olyannak lennie, mint a többiek? Unalmas lenne nagyon így az élet. Mindenki egyformán nézne ki, egy gondolatuk lenne stb... stb... Eme véleményét kifejtve rájöttek a többiek is, hogy biza ki kell valahogyan tűnni a tömegből. Mindenkinek megvan a maga egyénisége és a saját gondolatvilága.
Mire is akarok ezzel rámutatni? Ugyan ebben a cipőben járunk mi is. Olyan internetes felületet szeretnénk létrehozni - általában - amiből már van jópár darab. Kevés az olyan, amiből még hiány van, vagy éppen nincs lefedve minden szegmense. Ezek felkutatása nagyon nehéz dolog, pedig ettől lennénk igazán egyediek....

A hétköznapok energiái

Korábbi bejegyzésemben már utaltam a Vonzás törvényére. Megint elkapott a szele. A hétvégi lagymatag hangulatom után végre újra optimistán látom a világot. Szokásos délelőtti sétánk alkalmával újra megvilágosodtam. Nem térhetek el a hitemtől, attól amit elterveztem. Sőőőt már tervezem. Nem adhatom fel ilyen könnyen! Mondogatom egyfolytában magamnak. Aki hisz az mer. Én hiszek magamban, és meg merem valósítani álmomat. A játszótérről hazafelé pedig már ezen mondatoktól visszhangzott a fejem: de jó nemsokára már nekünk is lesz ez meg ez, sikeresen beindítom a kis vállalkozásomat, és végre nem egy kis szürke hétköznapi egér leszek ebben a nagy kalitkában. Tervezek és hiszek. Nemsokára nagy leszek..... felnőttem már a feladathoz.

Mosolyogj és hallgass zenét!

Hogyan kerül be a sorba ez a bejegyzés mosoly címmel?! Gyógyszer, terápia, boldogság... Lehetne sorolni a végeláthatatlan sort. Számomra most erőgyűjtésnek, továbblépéshez és felálláshoz szükségeltetik. Ha megfűszerezzük mindezt kedvenc zenénkkel, garantáltan jobb hatást érhetünk el :)
Mosolyoghatsz így:esetleg így:
vagy csak így természetesen:nekem mindegy, csak mosolyogj:) és hallgass zenét:)

Az első tényleges munkafolyamatok

Tegnap esti szabad kapacitásomban nekiálltam ötleteket meríteni a már meglévő alkotásokból. Hogyan tudnám még jobban feldobni őket. Idézeteket, szövegeket kerestem. A mai nap az alkotás jegyében telik majd, ha mindenki úgy akarja - bár erősen affelé tendál a dolog, hogy rövid időn belül elveszik tőlem a szerszámomat, aki egyben a mindennapos társamat jelenti, aki nélkül jelenleg nem tudok létezni. A számítógépemet. Áramszünet lesz. Nem is olyan kicsike. Egész napos. Remélem mindez csak tévedés... meglátjuk addig is alkotok és gondolkodok:)

Szeretném megköszönni, hogy ennyien kíváncsiak vagytok rám. :) remélem ezután is "találkozunk majd minden nap" :)
Szép napot:)